Rem�nyik S�ndor:

Kegyelem

     El�sz�r s�rsz.
      Azut�n �tkoz�dsz.
      Azt�n im�dkozol.
      Azt�n megfesz�ted
      K�r�mszakadtig marad�k-er�d.
      Akarsz, egetostroml� akarattal -
      S a lehetetlens�g konok fal�n
      Z�zod v�resre kopony�d.
      Azut�n elal�lsz.
      S ha �jra eszm�lsz, mindent �jra kezdesz.
      Utolj�ra is tompa k�bulattal,
      Sz�talanul, gondolattalanul
      Mondod magadnak: mindegy, mindhi�ba:
      A b�n, a betegs�g, a nyomor�s�g,
      A mindennapi sz�rny� sz�rkes�g
      T�ml�c�b�l nincsen, nincsen menekv�s!
      S akkor - mag�t�l - megny�lik az �g,
      Mely nem t�rult ki �tokra, im�ra,
      Er�, akarat, k�ts�gbees�s,
      B�nb�nat - hasztalanul ostromolt�k.

      Akkor megny�lik mag�t�l az �g,
      S egy pici csillag s�t�l szembe v�led,
      S olyan k�zel j�n, sz�pen mosolyogva,
      Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

      Akkor - mag�t�l - sz�nik a vihar,
      Akkor - mag�t�l - minden elcsitul,
      Akkor - mag�t�l - �led a rem�ny.
      �lomf�idnak minden arany�g�n
      Csak �gy mag�t�l - friss gy�m�lcs terem.

      Ez a mag�t�l: ez a Kegyelem