Idzet Garai Gbortl
,,s ha szzszor is becsapnak, s ezerszer csaldom abban, kinek szvemet, mint lmbl a rzst, kitakartam, s ha pp az rul el, kit letemmel fedeztem n, Ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezstrt, de egy rongyos garasrt adnak el engem bartaim, S ha megcsal a remnysg, S ha kudarcaim trdre knyszertenek, S eltkozom mr, hogy megszlettem, S ha csak a bosszt hzlalja a hla hveimben, S ha rgalom kert be, - Akkor se mondom, hogy nem, hogy nem rdemes!
Akkor se mondom, hogy nem rdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy meglek magam is, vgtelen magnyban, mert irgalmatlan az let..." |