A foltman�k kicsi, f�b�l k�sz�lt emberk�k voltak. Mindannyian �li fafarag�mester keze al�l ker�ltek ki. A mester m�helye messze fent a hegyen �llt, ahonnan sz�p kil�t�s ny�lt a foltman�k kicsi faluj�ra.

Mindegyik man� m�smilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a m�siknak a sz�ja. N�melyek magasak voltak, m�sok pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, m�g m�sok kab�tot viseltek. K�t dolog azonban k�z�s volt benn�k: ugyanaz a fafarag� k�sz�tette �ket, �s ugyanabban a faluban laktak.

A foltman�k eg�sz �let�kben minden �ldott nap matric�kat osztogattak egym�snak. Minden man�nak volt egy doboza tele arany csillag matric�val, �s egy m�sik doboza tele sz�rke pontokkal. Naphosszat a falut j�rt�k, �s m�st sem csin�ltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egym�sra. A csinosak �s j�v�g�s�ak, akik sz�pen csiszoltak �s f�nyesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik �rdes f�b�l k�sz�ltek, vagy m�r pattogott r�luk a fest�k, azok bizony csak sz�rke pontra sz�m�thattak...

A tehets�gesek is csillagot kaptak. N�melyik�k k�nnyed�n a feje f�l� emelt hatalmas fa rudakat vagy �tugrott magas dobozok f�l�tt. M�sok bonyolult szavakat haszn�ltak vagy gy�ny�r� dalokat �nekeltek. �ket mindenki el�rasztotta csillaggal. N�mely foltman�nak az eg�sz test�t csillagok bor�tott�k! Persze mindig nagyon j�l �rezt�k magukat, amikor csillagot kaptak. �gy azt�n �jabb �s �jabb dolgokat tal�ltak ki, hogy ism�t ki�rdemelj�k a csillagot.     M�sok viszont nem voltak olyan �gyesek. Nekik mindig csak sz�rke pont jutott.

Pancsinell� is egy ilyen foltman� volt. Pr�b�lt magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze r�gt�n k�r� gy�ltek n�h�nyan, hogy r�ragasszanak egy-egy sz�rke pontot. N�ha es�skor megkarcolta a test�t. Ilyenkor �jabb pontokkal halmozt�k el. Azt�n, ha megpr�b�lta kimagyar�zni az esetet, biztos valamit but�n fogalmazott meg, ami�rt persze m�g t�bb pontot ragasztottak r�. Egy id� ut�n olyan sok sz�rke pont lett rajta, hogy m�r az utc�ra sem mert kimenni. F�lt, hogy valamit megint el�gyetlenkedik, p�ld�ul elfelejt sapk�t h�zni, vagy belel�p egy t�cs�ba, �s ezzel m�g t�bb rossz pontot szerez. S�t, n�ha m�r minden ok n�lk�l is r�ragasztottak egy-egy sz�rke pontot, puszt�n az�rt, mert l�tt�k, hogy m�r �gyis olyan sok van rajta.

Egy nap tal�lkozott egy olyan man�val, aki eg�szen m�s volt, mint a t�bbi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszer�en faman� volt. L�ci�nak h�vt�k. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna r� matric�kat - csak azok egyszer�en nem maradtak meg rajta! N�mely man� emiatt feln�zett r�, �s ragasztott r� egy csillagot. De a csillag leesett! M�sok len�zt�k, mert nem volt egy csillaga sem, �s raktak r� egy sz�rke pontot. �m az is leesett!

,,�n is ilyen akarok lenni! - gondolta Pancsinell�.- Nem akarom, hogy m�sok jeleket rakjanak r�m!" Megk�rdezte a matrica n�lk�li faman�t, hogyan lehets�ges az, hogy neki nincs egyetlen matric�ja sem.

,,� nem nagy �gy! - v�lasz�lta L�cia. - Egyszer�en csak mindennap megl�togatom �lit."

,,�lit?"

,,Igen, �lit, a fafarag�t. J�t �cs�rg�k a m�hely�ben."

,,De mi�rt?"

,,Majd megtudod! Menj el hozz�, fel a hegyre!" Ezzel a matrica n�lk�li faman� megfordult �s elment.

,,Szerinted egy�ltal�n sz�ba �ll majd velem?" - ki�ltott ut�na Pancsinell�. De l�cia ezt m�r nem hallotta meg. �gy azt�n Pancsinell� hazament. Le�lt az ablak el�, �s n�zte, hogyan rohang�lnak ide-oda a man�k, csillagokat �s sz�rke pontokat osztogatva egym�snak.    ,,Ez �gy nincs rendj�n" - suttogta, �s elhat�rozta hogy elmegy �lihez.

Felkapaszkodott a hegytet�re vezet� keskeny �sv�nyen, �s bel�pett a nagy m�helybe. Szeme-sz�ja el�llt a csod�lkoz�st�l az �ri�si b�torok l�tt�n. A hokedli a feje b�bj�ig �rt. L�bujjhegyre kellett �llnia, hogy r�l�sson a munkapadra. A kalap�cs nyele olyan hossz� volt, mint az � karja. Pancsinell� nyelt egy nagyot, �s elindult kifel�. Ekkor meghallotta a nev�t.

,,Pancsinell�!" - hallatszott egy m�ly, er�s hang. Pancsinell� meg�llt.

,,Pancsinell�! �r�l�k, hogy l�tlak! Gyere k�zelebb, hadd n�zlek meg!" Pancsinell� lassan megfordult, �s r�n�zett a nagydarab, szak�llas mesterre.

,,Te tudod a nevemet?" - k�rdezte a kis man�.

"Persze, hogy tudom! �n alkottalak!"

�li lehajolt, felemelte �s maga mell��ltette a padra.

,,Hm... - sz�lalt meg a mester elgondolkozva, mik�zben a sz�rke pontokat n�zte. - �gy l�tom gy�jt�tt�l n�h�ny rossz pontot!"

,,Nem akartam, �li! T�nyleg nagyon pr�b�ltam j� lenni!"

,,Gyermekem, el�ttem nem kell v�dekezned. �n nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak r�lad a foltman�k."

,,T�nyleg?"

,,T�nyleg. �s neked sem kellene. H�t kik �k, hogy j� vagy rossz  pontokat osztogassanak? �k is ugyanolyan foltman�k, mint te. Amit �k gondolnak, az semmit sem sz�m�t, Pancsinell�. Csak az sz�m�t, amit �n gondolok. �s szerintem te nagyon �rt�kes man� vagy!"

Pancsinell� felnevetett.

,,�n, �rt�kes?! Ugyan mit�l? Nem tudok gyorsan j�rni. Nem tudok magasra ugrani. A fest�k repedezik rajtam. Mit sz�m�tok �n neked?"

�li Pancsinell�ra n�zett, r�tette a kez�t a kis fav�llakra, majd nagyon lassan �gy sz�lt: ,,Az eny�m vagy! Ez�rt vagy �rt�kes nekem."

Pancsinell�ra m�g soha senki nem n�zett �gy - k�l�n�sen nem az, aki alkotta �t. Nem is tudta, mit mondjon.

,,Minden nap v�rtam, hogy elj�ssz!" - folytatta �li.

,,Az�rt j�ttem el, mert tal�lkoztam valakivel, akin nem voltak matric�k" - mondta Pancsinell�.

,,Tudom. Mes�lt r�lad."

,,Rajta mi�rt nem tapadnak meg a matric�k?"

A fafarag� nagyon kedvesen besz�lt: ,,Az�rt, mert elhat�rozta, hogy neki fontosabb az, amit �n gondolok r�la, mint az, amit m�sok. A matric�k csak akkor ragadnak r�d, ha hagyod."

,,Micsoda?"

,,A matric�k csak akkor ragadnak r�d, ha fontosak neked. Min�l j�bban b�zol az �n szeretetemben, ann�l kevesebbet agg�dsz a matric�k miatt. �rted?"

,,H�t, m�g nem nagyon..."

�li elmosolyodott. ,,Id�vel majd meg�rted. Most m�g tele vagy sz�rke pontokkal. Egyel�re el�g, ha minden nap elj�ssz hozz�m, hogy eml�keztethesselek r�, mennyire fontos vagy nekem."

�li letette Pancsinell�t a f�ldre.

,,Ne felejtsd el - mondta, mik�zben a foltman� elindult az ajt� fel� -, hogy nagyon �rt�kes vagy, mert �n alkottalak! �s �n sohasem hib�zom!"

Pancsinell� nem �llt meg, de mag�ba ezt gondolta: ,,Azt hiszem, komolyan mondja!"

�s mik�zben ezt gondolta, m�r le is gurult r�la egy sz�rke pont.